Képzeldapu,

Titanic van. Tudod, a mozi-fesztivál.Tudod, amire mindig mentünk. Tudod, melyik az. Minden tavasszal, én szóltam, hogy van, lelkesen végigolvastam a programot, vettem előre jegyet mindkettőnknek, és szóltam, hogy mikor megyünk moziba.

Egy fesztivál során úgy három filmet néztünk meg. Voltak jobbak, rosszabbak. De mindig eljöttél velem, mindig elkísértél, végignéztük a filmeket, és aztán beültünk megbeszélni. Nálam van a tavalyi naptárad, tudtad? Az asztali naptárad. Oda bele van írva, így kora tavaszi időpontra, hogy "mozi - nem kell jegy". Akkor mentünk Titanicra, és én megvettem a jegyeket előre. És te bevésted, és eljöttél, és együtt voltunk. Jó sok programunk volt együtt.

Idén nem mentem Titanicra. Pedig hívtak is. De nagyon nem volt kedvem, annyira szentségtörésnek éreztem, annyira hozzád kötődött, hogy nem bírtam elmenni. Igazság szerint egy normális filmen sem voltam, amióta elmentél. Mindig kinéztem, hogy mit néznénk meg együtt, mindig elgondoltam, hogy felhívlak, megbeszéljük, a mozi előtt találkozunk negyed órával a film előtt, és aztán... Aztán eszembe jut, hogy nem vagy itt, és nem megyünk moziba többet, és nem nézünk több dán, vagy norvég vagy izlandi filmet (emlákszel, hogy rajongtunk az északi filmekért?), és akkor inkább nem is megyek, mert veled szerettem, de más nincs, és egyedül nem akarok.

Nincs kivel moziba mennem, Apu.