Képzeldapu,
befürüdtek. Nagy blama volt... Jól beégtek. A választásokról van szó, persze, mi másról.
Tudod, ma volt a parlamenti választások első fordulója. Naszóval sokat gondolkodtam az estén. Eddig mindog úgy volt, hogy néztem a tévében, hol tart a dolog, szurkoltam picit magamban, izgultam, követtem az eseményeket. Régebben Keresztessel kettesben, aztán négy éve, emlékszem, egyedül ültem (akkor még a Kresz Géza utcában), és héttől éjfélig a tévén követtem a választási műsort, időről időre telefonáltunk egymásnak, megtárgyaltuk, hol tartanak a dolgok, tippeltünk, mi lesz a vége... Szóval azért nem voltam egyedül, csak külön-külön néztük, de valahogy együtt. Zoli mesélte, hogy ők is így készülnek, vettek kólát, ropit, pattogatott kukoricát, és rákészültek az események követésére. Nekem is eszemben volt, hogy maradok a jólbevált módszernél, és itthon, tévé előtt töltöm az estét. Aztán Tomi elhívott vacsorázni, és én engedtem a csábításnak, és elmentük vacsizni, nem is akárhova, hanem étterembe, és nemisakármilyen étterembe, hanem japán étterembe, mert az egészséges, és finom, és egzotikus, és különleges.
Szóval elmentünk vacsorázni, és pálcával ettünk sushit, és nagyon jól éreztük magunkat, és utána sétáltunk a belvárosban, és plakátot fényképeztünk, és aztán hazajöttünk, na és akkor, csak akkor, kábé fél tízkor kapcsoltuk be a tévét, és kapcsolódtunk bele az eseményekbe. Addig fogalmunk nem volt a választási részvételről, a szavazás állásáról, a lehetséges nyertesekről.
Fogalmunk utána sem volt sok. És itt jön a nagy blama. Ha még itt lennél, tutira otthon ültél volna egész este, a konyhában, elmosogatva, felsöpörve, rendet rakva, mindennel elkészülve, tiszta és rendezett konyhában ültél volna ma este, tévét nézve, kisképernyős, de a célnak megfelel, tökmagot ropogtattál volna, vizet ittál volna, esetleg egy-két sört, mert már szabad, és nézted volna és követted volna, és időnként felhívtál volna nevetve, hogy [Apu: Ezek a barmok! Hát nem elszúrták ezt is! Hallod, micsoda blamázs? De persze tudtam, hogy így lesz.] Szóval így lett volna, ha még itt vagy velünk. Követed a tévén és nevetsz rajtuk és felhívsz, hogy megoszd. De nem vagy itt, ezért elmesélem, hogy bedőlt a választási rendszer, nem is kicsit.
Valami rossz törvény az oka, állítólag. Egy törvény, ami szerint mindenki, aki nem a lakhelyén szavaz, városonként, kerületenként csak egy helyre mehet szavazni. Azt mondják, azért hozták ezt a törvényt, hogy a csalásokat elkerüljék. De szerintem az előző évek adataival számolhattak. Párszáz emberrel. A tény az, hogy idén rengetegen szavaztak a lakóhelyükön kívül. Új kifejezés is született a jelenségre: voks-turizmus. Állítólag "jelentősen megnőtt az átszavazási kedv". Hát igen, az biztos, hogy megnőtt. Az eredmény az lett, hogy este hétkor, amikor le kellett volna zárni az urnákat, és elkezdeni a választási műsort, azokban a körzetekben, ahol az "átszavazók" szavaztak, még hosszú, hosszú sorok álltak, várván, hogy szavazhassanak. Nagyon nagy ciki volt. A csatornák elkezdték vetíteni a választási műsort, jöttek az exit-poll eredmények, máris elkezdték kitárgyalni, hogy ki vezet, amikor a műsor-szerkesztők beszóltak, hogy "helló, van, ahol még zajlik a választás!" Láttad volna a zavarodott ábrázatukat, a repdeső tekintetüket, a kérdőjelet az arcukon! Fogalmuk sem volt, hogy mit csináljanak! Nem adhatnak műsort, eredményeket, de még a közvélemény-kutatás eredményeit sem, hiszen a választás lezártáig kampánycsend van. Szóval hét után tíz perccel a csatornák megszüntették a választási műsor sugárzását, újabb rendelkezésre várva. A Választási Bizottság meg úgy döntött, hogy aki hét óra előtt állt be a sorba, annak lehetőséget kell adni a szavazásra. Röhej. Az lett az eredménye, hogy egyes helyeken, pl. a XI. kerületben pont, ahol lakom, hajnali negyed kettőig álltak sorba! Teljes blamázs. Közben arról ment a vita a tévében, hogy hiába próbálják elkülöníteni a sorban álló szavazókat, mondjuk a tévés hírek elől, mobilon bármikor kaphatnak információt. Ilyen cikit. A tehetetlenség csimborasszója. Nagyon úgy tűnik, hogy egy végrehajthatatlan törvényt hoztak. Elméletben szép volt, de a gyakorlatban nem vállt be. Sokkal több átszavazó volt, mint ahogy számoltak, és mivel azok is ott szavaztak, akik eredetileg oda voltak bejelentve, ők is sorba álltak. Akár éjjelig.
Olyan hírek is vannak, hogy az átszavazást megszervezték. Állítólag ebbe a körzetbe (a miénkbe) direkt szervezték a fideszes szavazók átszavazását, hogy a fideszes jelölt nyerjen. Na persze, erre nincs, és nem is lehet semmiféle bizonyíték. De a szavazók száma hirtelen igencsak megugrott, a fideszesre szavazóké meg aztán nagyon. Itt tart a dolog. Na persze az MSZP vizsgálatot követel az ügyben.
Egyszóval ez a rendszer nem működik, de a második fordulóig már nem tudnak változtatni rajta, úgyhogy egyelőre marad. Ugyanez a káosz várható két hét múlva is.
Választás? Ahogy várható volt: Fidesz előny. Mindenki ezt várta, mindenki ezt jósolta. De ami megdöbbentő: két renszerváltó párt kiesett a parlamentből. Nincs MDF, nincs SZDSZ. Volt, nincs. Fura ám. A múltam voltak, az életem voltak, mindigis a részemet képezték, ahogy te is. Nincsenek többé, legalábbis a parlamentben. Innen egyenes út a semmibe.
Viszont vannak újak. A Jobbik. Erről sokat beszéltünk. Egyetértettünk, egyetértünk most is. Sejtettem, hogy van mögötte bázis, de azért ekkora arányra nem számítottam. Majdnem 17 százalék, Apu! Ez sok, még gombócból is!
LMP - mérsékelt protest-párt, legalábbis a politológusok így definiálják. Érdekes megfogalmazás. Na meg azt mondják, hogy emlékeztet a korai, borostás Fideszre. Való igaz. Nem véletelen, hogy az ismerős fiatalok közül a legtöbb oda szavazott. Azt is hallottam ma, hogy az LMP-re szavazók biankó csekket írtak alá párt javára... Mert nem igazán lehet tudni, hogy mit fognak csinálni. Te egy blöffnek neveznéd, szerintem. Hogy nincs mögötte semmi. Hogy ábrándozó naívok. Hogy széplelkű idealisták. És hogy virágozzék minden virág, de nehogymár ilyenekre bízzuk az ország vezetését. Na, azért ez a veszély nem fenyeget, valamivel több, mint 7 százalékuk van, de bekerülnek, és már ennek is örülnek.
Gondolom, nem követed nagyon a politikai életet. Én sem igazán, de választásokkor azért bekapcsolódom. Mindig te mesélted el nekem az aktuális híreket, mindig te voltál képben egy-egy sztori kapcsán, nekem nem kellett hiradót néznem, te úgyis tudtál mindent, a hírt is, a hátterét is. Hát most én próbálok mesélni neked. Nem megy olyan jól, de próbálkozom. Helyet cseréltünk, Apu.
