Képzeldapu,

megcsináltuk. A bringás forradalmat, mi mást. Az utóbbi egy hétben elözönlötték a várost a bicósok. Ja, mert - ezt elfelejtettem elmesélni - időközben persze kitavaszodott, tizenöt fokok, rügyező fák, tulipántok és nárcisztok, a szokásos. Szóval vili, hogy a jó idő csalta elő a bringásokat, na de hogy ennyit! Tavaly tavasszal közel sem volt ennyi kerékpáros mindenfele, esetleg az áprilisi Critical Mass után, amikor még bennük volt a lelkesedés, az összetartozás-fíling, meg a "jó hepaj ez végülis" hangulat. De úgy egyébként, a mindennapos közlekedésben nagy-nagy létszám-ugrás nem volt, legalábbis eddig.

Emlékszel, úgy három-négy éve még eléggé csodabogárnak tartották, aki önként és dalolva a kerékpárt választja közlekedési eszköznek a városban, és hát mennyire lehetett aggódni a testi épségükért! Nem mondogattad, de tudom, hogy aggódtál te is, főleg amikor éjjel tekertem haza a forgalomban. Aztán elkezdtek egyre több és több bringautat építeni, és átalakult szép lassan magának a kerékpárosnak az imidzse is, már nem a lepukkant csóró lúzer asszociációt váltotta ki, sőt, úgy érzem, egyre inkább divat biciklizni, vagy bikilivel közlekedni... Na meg a kerékpározást népszerűsítő tömegesemények és kampányok is csak célba találtak végre... A Critical Mass sok kritikát kap [Apu: Akkor ez egy kritikált mass?], de tudom, hogy a céljai nagyon jók, a fellépése talán néha tolakodó (évente kétszer a lezárt vagy elfoglalt utak miatt nagyon bírnak anyázni), de semmiképp sem agresszív, és ott van a Bringázz A Munkába kampány, az is már pár éve, egyre több résztvevővel...

Na, szóval volt itt közösség, meg kampány, meg imidsz-váltás, meg divat-bicózás, de ha most kimennél az utcára, olyat látnál, amire szerintem te sem számítottál! A bringások egész egyszerűen elözönlötték a város. Rajzanak, Apu! Az utakon, a bringa-sávokban, a járdán, mindenfele! És van ám mindenféle, öltönyös fiatalember retró-bicón, meg lánykák, meg kismamák, meg nyugdíjasok, igen, egyre több az idősebb kerékpározó, sokszor a telekről felhozott tanya bike-ot hajtja rém elégedetten... És örülnek, Apu! ráérősen tekernek, mosolyognak, a lámpánál összetömörülnek, élnek, közlekednek Budapesten és jól vannak!

Úgy örülök, Apu. Ez volt a cél, ezért ment a harc, és most úgy érzem, nagyon közel állunk hozzá, hogy Budapest is egyfajta Amsterdam lehessen. Nagyon közelinek érzem.

Tudod, ilyenkor úgy vagyok vele, hogy érdemes küzdeni.

Megcsináltuk, Apu!